"...hogy azzá válj, ki lehettél volna."
„Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek."
/Paulo Coelho/
Kategóriák: érzés, idézetek, video, zene
írta: maricam
mai bölcsesség....
"Az élet olyan, mint az óriáskerék, hol fönt, hol lent. Talán furcsán hangzik, de még hálás is vagyok azokért a dolgokért, amelyek megviseltek, mert ma már tudom, hogy ezektől lettem erősebb."
Kate Winslet
jegényék között... a fürtöd....
Kicsillagzott-egű éjjel
jegenyefák lombja rezgett.
Ágaikon szellő himbált
egy-egy holdsugár-gerezdet.
Jegenyesor csillogtatta
előttem a messzeséget,
-- s úgy akartam, hogy az utam
karod között érjen véget.
Kicsillagzott-egű éjjel
száz jegenye fényben fürdött.
Ágaikról rám mosolygott
ringva egy-egy szőke fürtöd.
... a szeretet ...
Boldogan élni....
"Suhángból lesz a fa,
Alapkőből a ház.
S ha ház s fa van, belőle lesz
Kert, s város, sorra száz;
És mert anyánk nem kínra
szült minket, juss szerint
Boldogan élni - csak erre
Jöttünk esküdni mind."
Soha ne add fel
"Élek, újra élek,
Búcsút vett életemtől végleg már a múlt.
Élek, újra élek,
A régi, romba döntött élet, szertehullt.
Új arccal, új fénnyel vár új világ,
Új élet, új álom éltet tovább.
Élek, újra élek.
És ettől annyi jót remélek.
Úgy legyen!
Élek, újra élek.
Ezerszer megköszönöm Néked,
Istenem."
a lét
Létünk olyan múló, mint az őszi felhők. Ha nyomon követjük a
születést s a halált, olyan az, mintha egy zenemű felvonásait kísérnénk
végig. Az élet nem más, mint egy villámlás az égen. Elszalad, mint gyors
hegyi csermely.
karácsony
Kosztolányi Dezső: Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
hiány - keresés - újrakezdés - ...
Váci Mihály: Valami nincs sehol
Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
- valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.
Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
- mert az Egészből hiányzik valami.
A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.
Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- talpunk alól hiányzik valami.
Pedig így szólt az ígéret a múltból:
- ,,Valahol! Valamikor! Valami!''
Hitték a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.
Újra kell kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.
Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...
a dolgod
"De te csak írjál, két kézzel, pazarolva. Ne hallgass reájuk, ízlésükre, tanácsaikra, divatjaikra, parancsszavaikra. Bízd reájuk, hogy vitatkozzanak, meghatározzanak - te csak írjál két kézzel, s adj oda mindent, ne törődj semmi mással. Ne sajnáld a mondattól azt a fél órát, vagy fél napot, ami kell hozzá, hogy egész, igaz, helyénvaló, gazdag s ugyanakkor könyörtelen, mértéktartó és valóságos legyen. Ne sajnáld könyvedtől azt a tíz, vagy húsz évet, ami kell hozzá, hogy az inkubációs idő leteljen, s egy napon, csakugyan írjad, mert nem tudsz többé kitérni előle. Ne sajnáld életed - mit ér, ha nem az írásnak adsz oda mindent, egészséget és boldogságot, mit ér egy vagy száz év múlva, hogy boldog, vagy beteg voltál, ha nem végezted el dolgodat, nem teljesítetted kötelességedet? Mindent adj oda, hallod! - s két kézzel adjad, pazarolva, fenntartás nélkül. Mi lesz akkor, ha mindent odaadtál? Semmi. Csak így lesz jó, mert ez volt a dolgod." (Márai Sándor: Két kézzel)
Vass Albert vers
LÁTHATÓ AZ ISTEN
Fűben, virágban, dalban, fában
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Itéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon .